Manapság mindenki olyan okos tanügyileg, én is hozzáteszem a magamét így a legutóbbi pedagógus tüntetés után - na nem mintha olyan sok tapasztalatom lenne a témában, hiszen elsőszülöttem is csak a másodikat járja, a többi gyerekem meg még nem tanköteles, de azért véleményem nekem is van.

Eme vélemény első blikkre radikálisnak tűnhet, de most az egyszer nem a tutit mondom meg, csak véleményt alkotok: ha tudtok jobbat, osszátok meg. Jó pap is holtig tanul.

Szóval.

Tavaly, mikor az első pedagógus-lázadás tartotta lázban az ország népét, azon morfondíroztunk az urammal, hogy részben azért van olyan mostoha sorsa az oktatásnak (és az egészségügynek), mert pénzügyileg egyszerűen nem érdemes belefektetni - nemhogy profit nincs, de feneketlen kút. Az nem megoldás, hogy fizetőssé tegyék, mert annak olyan nemkívánatos következményei lennének, mint Amerikában: akinek nincs pénze, a legalapvetőbb oktatáshoz (ellátáshoz) is alig jut hozzá, tehát méginkább elmélyíti a szakadékot tehetősek és szűkölködők között.

Vannak azonban köztes utak. Hogyan lehet egy rendszert gazdaságosabbá tenni? Csökkenteni kell a csökkenthető kiadásokat, aztán ügyesen kell visszaforgatni az így megspórolt pénzt.

Véleményem szerint az a kezdeményezés, hogy csökkentették az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek számát jó ötlet. Elismerem, nem egészen fair, hogy aki nem annyira tehetséges, ellenben meg tudja fizetni, az mehessen felsőoktatási intézménybe, hogy aztán az ott tanultak alapján a sok pénzéből még több pénzt csináljon, de az igazság az, hogy tényleg nincs szüksége az országnak ennyi diplomásra az elvégzendő munka elvégzéséhez. 

Az utóbbi néhány évtized folyamán amúgy is sokat veszített értékéből a diploma. Én multitól töltöm a gyerekes időmet, de nálunk az utolsó titkárnőnek is legalább egy diplomája volt. Kérdem én: minek? Mi a fenéért tanult 4-5 évig (ha nem halasztgatott) nappali tagozaton a "szegény emberek befizetett adóforintjaiból"? Azért, hogy titkárnő lehessen? Nem. Valami egész más szeretett volna lenni, de ezt dobta a gép. Kell diploma ahhoz, hogy valaki titkárnő legyen? Nem. Kellett volna, hogy szeressen titkárnő lenni? Igen.

És ez nemcsak a titkárnőkre áll: ugyanígy van a kertésszel, a trolibuszsofőrrel és az utazási irodai ügyintézővel is.

Talán jobban járna mindenki, ha egy érettségivel és egy szakmával dobná meg a gép és 4-5 évvel korábban munkába tudna állni, hogy az adóforintok elpazarlása helyett maga is adózóvá váljon. Ezután munka mellett el tud menni továbbtanulni. Nem ingyen, mert ami ingyen van, azt sokkal kevésbé értékeli az ember, mint amiért meg kell dolgozni. (Tudom, hogy közvetetten mi fizetjük az oktatást is, de mivel nettót kapunk kézhez, azt a pénzt sosem láttuk, ezért nem érezzük kiadásnak.) Valami jelképes összeget, mondjuk havi 5-10-15 ezret bárki kifizetne, aki komolyan tovább akar tanulni és nemcsak azért megy főiskolára, mert nincs kedve munkát vállalni. Ha fizetni kellene érte, akkor a saját pénztárcáján érezné, ha kibukna a főiskoláról/egyetemről, aminek manapság - valljuk be - nincs igazi következménye.

Ezért aztán véleményem szerint a fiatalok szakközépiskola felé irányítása jó ötlet. Itt meg kell dolgozniuk az érettségiért is, ami azért biztosít egy alapvető tudásszintet (=lehetőséget a továbbtanulásra), de kapnak mellé szakmát is, amivel jó esetben közvetlenül érettségi után el tudnak helyezkedni, és 4-5 évvel hamarabb belekezdhetnek a nagybetűsbe.

Ha az ember kimegy valamelyik nyugati nagyvárosba, mint Párizs vagy London, akkor láthatja, hogy a kétkezi munkát többnyire bevándorlók végzik, mert a helyiek túl tanultak és túl nagyra értékelik magukat az efféle pénzkeresethez. Magyarország azonban a bevándorlók szempontjából nem keresett célpont, főleg nem az "alantas" munkák elvégzéséhez. A mi országunk ehhez... csóri. Nekünk szükségünk van hazai takarítókra és autószerelőkre és pékekre és utcaseprőkre és teherautósofőrökre és pincérekre és fodrászokra. Bolti eladóból például bizonyosan sokkal több kell, mint HR menedzserből. (Bárcsak mindenki észrevenné ezt, és rendesen megfizetnék ezen nélkülözhetetlen emberek értékes munkáját!)

A fentiekben - mármint az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek részbeni kifizettetésében és az "üres" érettségi mellé adott szakmában - van pénz, amit ha nem síbolnak el, akár hasznosan is vissza lehetne forgatni az oktatásba. 

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy nem kell a tanulás! Véleményem szerint az embernek élete végéig folyamatosan tanulnia kell, és fog is, ha belénevelik az érdeklődést. 

Itt van szerintem a mostani oktatási rendszer egyik csődje: unalmas, használhatatlan tudást tömnek a gyerekekbe kismillió órában, ahelyett, hogy kevesebb óraszámban megtanítanák minden iránt érdeklődni, neten (vagy akár lexikonokban) kotorászni, igazat a hamistól megkülönböztetni (vagy legalábbis kételkedni), azaz gondolkodni. 

Ha már itt tartunk, van még hiba az oktatásban: bár a társadalom hatékony működéséhez szükséges az egyedek bizonyos fokú uniformizálása, valamint az egységes elvárásrendszer elfogadtatása, az iskolában túlzottan kockásítani próbálják a tanulókat. A kockásítási szokás miatt olyan gyerekek nem jutnak komolyabb lehetőséghez, akiknek egyébként lenne tehetségük/igényük, csak ezt nem tudják érvényre juttatni. (Ez főként érvényes a hátrányos helyzetű gyerekekre, akiknek csak töredéke hozza otthonról az akarást/bizonyosságot, hogy ő is elég jó/okos/ügyes ahhoz, hogy valaki lehessen.) Pedig - ahogy Einstein mondta - nem szabad egy halat fáramászásban versenyeztetni. 

Aztán itt van még egy kérdés, ami szerintem megint jó ötlet, ez pedig a mindennapi tesióra és a mindennapi ének. Ha az állam el tudná engedni a tanárokra lőcsölt teljesítmény-kényszert, bele is férne egy max 4-5 órás napba, aminél több tényleg megterhelő, főleg a kisiskolásoknak. Cserébe engem egyáltalán nem zavarna, ha a gyerekeim 1 helyett 1,5-2 év alatt tanulnának meg olvasni és folyóírással írni és számolni. (Ha már itt tartunk, az sem bántana, ha a későbbiekben nem tanulnának meg integrálni, vagy a neten kellene kikeresniük, termelnek-e még bauxitot magyar bányákból, vagy hogy hány évig uralkodott Nagy Károly.)

Nekem általánosban (25-30 éve) csak 3 tesiórám volt egy héten, de én is futottam folyosón, meg lépcsőztem fel-le, mikor nem volt szabad tornaterem, pedig a mi sulinkban 3 is volt. Elsőszülöttemnek heti 5 tesiórája van, ebből 1 sima tesi, 1 néptánc, 1 tenisz és 1 duplaórás szezonális (télen korcsolya, ősszel és tavasszal választható úszás ill. vívás). Őszintén, ha nem lettek volna rákényszerítve az iskolák, hogy tornaterem híján megoldják a mindennapi foglalkoztatást, a gyerekeinknek sosem lett volna lehetőségük az iskola keretein belül ilyesmit csinálni, ráadásul potom összegekért (korcsolya 3000 ft egy évadra, tenisz, néptánc, vívás ingyenes).

Na és az ének. A gyógypedagógusok szerint az egyik leghatékonyabb fejlesztő módszer az irányított mozgás és ezen belül is az éneklés. Hogy miért? Mert a tiszta hang kiéneklése és a tiszta szóformálás annyira finom izommozgatást, azaz annyira komplex agyi tevékenységet igényel, hogy óvodások, kisiskolások fejlesztésének ennél jobb és egyszerűbb módja nemigen van a világon. És akkor az éneklés feszültségoldó hatásról még nem is szóltam. (Mutáló fiam még nincs.) 

Szóval.

Valamit kellene tenni az oktatással, de nem tudom, milyen rendszer lenne a legcélszerűbb annak elérésére, hogy boldog és elégedett életet élhessenek azok is, akik nem egyetemi docensek vagy vállalati középvezetők, hanem csomagkihordók vagy varrónők vagy szalagmunkások.

Talán bennünk, szülőkben van a hiba, mert arra kényszerítjük a gyerekeinket, hogy többre vigyék nálunk, pedig a több nem feltétlen jobb...

(U.i.: A pedagógusaink bizonyosan sokkal több munkát feccölnek a gyerekeinkbe, mint amennyi pénzt kapnak érte - ezúton is hálásan köszönök mindent minden egyes óvónéninek és dadusnak, tanítónéninek és tanárnak.)