a betegségekről, meg a kézmosásról jutott eszembe…

nem tudom, nálatok hogy van, de az én kicsi élienjeim irtóra szeretnek tisztálkodni.

már 8-10 hónaposan szép akkurátusan kihúzogatják az elöl felejtett zsebkendős és törlőkendős dobozokból a kendőket, az utóbbit addig gyurmázva, míg az kemény, fehér habjával egyenletesen be nem vonja ragacsos kis mancsaikat és pofácskáikat. (mert persze ez érdekes, ezt meg is kell kóstolni…) másfél-két évesen ugyanezen habbal egyenletesen be tudják vonni a kistestvért és a környező bútorokat is. itt mellékesen meg kell hogy jegyezzem, az ilyetén elhasznált nedves (és még ki tudja milyen) törlőkendő csodásan alkalmazható a poros bőrcipők áttörlésére, mert amellett hogy kíméletesen tisztít, a bőrt is ápolja!

mindenesetre mikor már növögetnek megfelé, kezdenek önállósodni, mennek kezet mosni. és mossák. és mossák rendületlenül. és mossák, ha kell, ha nem. literszám fogy a folyékony szappan – az első élien óta a darab szappan erősen felejtős…

egyik első gyerekkori emlékem az, hogy Békéscsabáról Gyulára megyünk Édesapámmal a bőrgyógyászatra, hátha fejlődött valamit a tudomány az elmúlt pár hónapban, és tudnak valami gyógymódot az ekcémára. (nem, azóta sem tudnak.) így hát gyerekkorom óta utálok vízhez nyúlni, fürödni, mosogatni, fogat- és legfőképpen kezet mosni. ha olyan a tisztálkodószer, és nincs nálam kenőcs, egy használat után viszket és kirepedezik a bőr a kezemen. egy kivétel van ezalól: a tengervíz és a napsütés csodákat tesz! ó, az a krétai nyaralás, ami után 2 évig nem viszketett semmim!…

na, mindenesetre régóta keresem azt a kézmosót, ami megfizethető, nincs benne túl sok műanyag és nem szárítja a bőrt. jelentem alásan, megtaláltam.

a drop of nature szappanból készítek folyékony szappant, mégpedig borzasztó egyszerűen. veszek egy szappant 300 ft-ért (a mézes nem annyira jó, mint a sima), megkérem valamelyik 2 évesnél nagyobb élienemet, hogy reszelje le, töltök hozzá 1 liter forró vizet, habverővel elkeverem, majd töltök hozzá még 8 deci hideg vizet. (mi szűrt vizet használunk, mert az sokkal finomabb, mint a sima csapvíz, és sokkal környezetbarátabb, mint napi 3-4 másfél literes műanyag palack.) mikor megdermed, olyan mint a kocsonya, ekkor habverővel vagy mixerrel megint meg kell keverni, és voilá, kész a folyékony szappan.

vannak azért ennek is trükkjei. nem minden szappan dermed meg például. próbálkoztam tiszta oliva szappannal is, na az olyan lett, mint valami jázminillatú híg ökörpössenet. ezt is elhasználtuk, de jól jött volna hozzá egy habosító szappannyomó, amit aztán végül nem szereztünk be. (mert hogy néz az ki, hogy 300 forintból van 1,8 liter folyékony szappanom, amit aztán beletöltök az ötezer forintos adagolóba spórolás címszóval? hát így.) meg hát, mit szépítsem, a kész végeredmény is úgy néz ki a fazékban, mint valami habos fehér takony. mikor meg a fazékból tölcsérrel töltöm át a szappanadagolóba… az uram szerint mint valami élien. szerintem csak egy életre kelt tudományos(-fantasztikus) kísérlethez hasonlít. szerencsére mire a nyomóból kinyomjuk, már teljesen kultúrált formája van.

az előnyei? nem vagyok annyira mérges, mikor szétnyomkodnak egy fél flakonnal, mert egy fél flakon egészen pontosan 44 forintba kerül, sőt, a környezetet sem szennyezi. nem kell azon aggódnom, vajon melyik összetevőtől kapunk bőrrákot. és – nem utolsó sorban – kb 2-3 havonta kell csak elővennem a szteroidos kézkrémet.

ez is valami, nem?

u.i. köszönet Lukréciának a folyékony szappan receptért!