altatásügyileg a kezdetekkor 1. sz. éliennel kicsit elpilláztuk a dolgot. úgy gondoltuk, minden gyerek magától tudja, mikor álmosodik el, és akkor el is alszik. az első pár hónapban valóban így van: ha nem zavarjuk meg a folyamatban, magától elalszik.
de mikor elkezdődik a fogzás, és pláne mikor az élien már kezdi kapisgálni, hogy anya meg ő, na az nem egy dolog, hanem kettő, és hogy ez az anya el is tud tűnni, de azt még nem következteti ki, hogy aki elmegy, az vissza is jön, na akkor bizony elkezdődnek a gondok.
az élienből csiriz lesz, akit alig lehet lehántolni anyáról, anya hiányában apáról, vagy bárki más ismerős szagú/arcú, jó érzésű emberszabásúról. és az istennek nem akar elaludni.
(igen, kisbetűvel írtam. hiszem, hogy létezik, és biztos vagyok abban, hogy nem zavarja, ha kisbetűvel írom a nevét. ha már itt tartunk, az viszont engem rettentően zavar, ha valaki következetesen nagybetűvel írja azt, hogy "Én". a nagybetűt a megkülönböztetett tisztelet jeleként szoktuk használni levélírásban, kizárólag a megszólított személyre vonatkoztatva. a nagybetűs "én" olyan, mintha saját magát tisztelné különösképpen a helyesírásban nem túl járatos levélíró... :-P )
már a régi itislife-on is írtam Elizabeth Pantley könyvéről, ami 1. sz. élien egyéves kora körül megmentett a biztos idegösszeomlástól, esetleg az alvásmegvonás miatti kínhaláltól. (az alváshiány miatt elveszített agysejtek száma a mai napig kérdéses...)
az egyik tippje az volt, hogy egy meglepően korai esti időpontban (értsd legkésőbb 6-f7!) csináljunk végig egy könnyed félórás-órás esti rutint (nálunk ugye a gyerekek száma miatt az esti rutin inkább másfél óra, mindenesetre a sorrend fürdés, vacsora, fogmosás, olvasás/mese/ének; a lényeg az, hogy egyre csendesebbek legyünk), aztán kezdjük el figyelni az álmosság jeleit a gyereken (szemdörgölés, ásítozás, nyenyere, stb.), és mikor megjelennek, gyorsan tegyük le aludni.
egy másik tippje az volt, hogy fordítsunk több figyelmet a napközbeni alvásra. 30 perc nem az. minimum 1 órányi alvás kell, hogy pihentető legyen, azaz végigmenjen minden alváscikluson. ha meg akarna ébredni korábban, legyünk résen, és altassuk vissza.
egy harmadik tippje az volt, hogy keressünk neki alvós szerelmest. ez no. 1-nél a "szöszi taki" lett, a két kicsinél 2-2 nyuli (ahogy no. 3 nevezi), 2. sz. éliennél meg sajnos semmit nem sikerült, ezért a mai napig anyásabb/apásabb/csirizesebb mint a többi.
hogy miért 2-2 nyuli? (igen, szöszi takiból is 2 van.) azért, mert így nem tud az élienem alvós szerelmes nélkül maradni. biztosan hallottatok már olyan történeteket, hogy a gyermek elvesztette a szerelmesét, és hetekig rítt és/vagy nehezen aludt.
ezt megelőzendő nálunk 2 szabály van:
- az alvós szerelmes benti holmi. nem visszük udvarba, boltba, sétálni, oviba. ha a kezdet kezdetén így használjuk, nem is fogja igényelni, hogy másképp legyen. nálunk van külön sétálós cica, meg ovis alvós is. sosem volt gond belőle.
- mindkettő folyamatosan használatban-szeretgetve(-mosva) van, de ha elutazunk valahová, csak az egyiket visszük magunkkal, és a favorit (mert persze a gyerek pontosan tudja, melyiket szereti jobban) otthon marad, hogyha neadjisten mégis elveszítjük valahol, az a másik, a jobban szeretett még mindig meglegyen.
ez mindössze 3 tipp a kb. 80-ból, amit E.P. összegyűjtött, és már ezzel is hatalmasat léptünk előre, tekintve, hogy 1. sz. élienemmel van évek óta a legkevesebb éjszakai macera, és mióta így altatunk, minden gyerek alszik este kb 7-8-tól reggel f6-f7-ig.
