ma olvastam egy megrázó cikket a nemi erőszakról. arról, hogy 5 esetből 4-szer ismerős követi el. arról, hogy egy amerikai felmérés szerint az áldozatok 85 százaléka fiatal- vagy kiskorú, és hogy a nőnemű áldozatok átlagéletkora 14, a fiúké 4 (!) év. kb egy éve kezdtem el…

önbizalom. önbecsülés. önérzet. önállóság. önzetlenség. csupa jó dolog, ami saját magunkból fakad...hat...na. ezt mind kisgyermekkorban kapjuk a szüleinktől, vagy akkor veszik el tőlünk. ha tőlük megkaptuk, hosszú évek kitartó mukája lerombolni. ha ők elvették, hosszú évek kitartó munkája…

előrebocsátom: én eleve 4 gyereket akartam. (hogy miért? nekem egy testvérem van, akivel sosem voltunk egy hullámhosszon, valamint vele és unokatestvérünkkel összezárva töltöttünk minden nyarat, ezért saját bőrömön tapasztaltam, hogy a három nagyon páratlan szám.) szóval valamelyes részrehajlás…

sok olyan dolog van, amit nem könyvekből vagy saját tapasztalatból merítettem, hanem az anyatársaktól. vannak követendő példák, amiket mindenképp érdemes megpróbálni, és persze vannak elrettentő példák is, amik egyébként ugyanolyan hasznosak. és vannak sorsfordító megvilágosodások is... lelkiekben…

mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottam a szavaknak, a nyelvnek. ma például az jutott eszembe, hogy magyarul a gyerekeket úgy ítéljük meg, hogy jólnevelt vagy épp neveletlen. ez egyértelműen azt jelenti (számomra), hogy a gyereknek nem sok felelőssége van abban, hogyan viselkedik - és azt kell…

szeretek információkat elraktározni, és álmatlan éjszakáimon (ebből sajnos az utóbbi pár évben elég sok van) ezeket összekombinálni és elméleteket gyártani. ez a teória több szálról indult.  az első ütés huszonvalahány évesen érte a szívemet, amikor még semmit nem tudtam a holisztikáról, csak…

  itthon vagyok. születtem 1975 és 1980 között, mikor az akkori szociálpolitikának köszönhetően még nagyon sok mindenki született. ablakom a Stadionra néz, ahol gyakran bámulom ámulva a szebbnél szebb napfelkeltéket. családom népes, urammal Zével 2008 és 2014 között egy sereg kicsi élient…

a minap Jákon találtam egy kis nyarat a télben - pitypangokat, amiket tetőtől talpig belepett a dér.  lám, egy útszéli pitypang is mennyi szépséget rejt magában, ha észrevesszük...