ma olvastam egy megrázó cikket a nemi erőszakról. arról, hogy 5 esetből 4-szer ismerős követi el. arról, hogy egy amerikai felmérés szerint az áldozatok 85 százaléka fiatal- vagy kiskorú, és hogy a nőnemű áldozatok átlagéletkora 14, a fiúké 4 (!) év.

kb egy éve kezdtem el az alábbi kérdezz-felelek játékot az élienekkel, megelőzésképpen.

így szól:

- soroljuk fel, milyen lukak vannak egy emberen? - kérdem én. (első pár alkalommal némi magyarázatot igényelt, hogy amin bemegy, vagy kijön valami, az a lyuk.)
- füle, szeme, orra, szája, popója, nunója, kukija - sorolják összevissza.
- kinek a lyukába szabad nyúlni? - kérdem én.
- csak a sajátunkba - válaszolják együtt.
- ki nyúlhat a ti lyukatokhoz? - kérdem én.
- csak mi, saját magunk - mondják szépen. - meg munya (ez én vagyok) meg tundi (ez uram Z).
- meg a dokibácsi, ha munya vagy tundi ott van - teszem hozzá én.
- meg mamuka meg mamica - (a két nagymama), teszik hozzá kicsit később, mert azért a nagyszülők még segédkeznek a kisebbeknél fürdés/ürítés/orrfújás körül. és mivel sok lányom van, mindig hozzátesszük:
- milyen kézzel szabad a lyukakhoz nyúlni, főleg a nunóhoz?
- csakis tiszta kézzel - válaszolják ők.
- miért? - kérdem én.
- nehogy megcsípjék a bacik.

ezt 1-2-3 hetente elsoroljuk. például akkor is, mikor valamelyikük viccesség gyanánt négyeske szájában kotorászik. meg akkor is, mikor testrészeset játszunk. (nagyon szeretnek ismerkedni a különleges testrészekkel, mint a könyökhajlat, vagy a rüszt, vagy a lágyék, vagy éppen az ádámcsutka.) akkor is, mikor megbetegszik valamelyikük. sok alkalom van, szinte keresni sem kell.

a fenti párbeszéd inkább olyan nekik, mint egy mondóka, de valójában egy eszköz nekünk, szülőknek ahhoz, hogy megvédjük őket, amíg még nem is értik, mitől.