ma sem váltom meg a világot, ugyanis az enyémek mind “jó evők”. ugyanakkor talán van egy-két trükköm, amit még nem próbáltatok. négy gyerek mégiscsak négy gyerek… :)

a kezdetek kezdetén viszonylag könnyű dolga van az embernek. csatlakoztatja a szivattyút a testrészhez vagy a palackhoz, és kész. később bevezetésre kerülnek az idegen eredetű ételek is.

nálunk kifejezetten jól bevált az, hogy amíg kiköpte azt a fél kiskanálnyi kóstolót, amit adtam, nem próbálkoztam újabbal kb egy hétig. mikor már ízlelgeti és lenyeli, akkor érdemes elkezdeni valóban hozzátáplálni (hú, de utálom ezt a szót).

a szokásos praktikákat – mint pl nem érdemes egyszerre sokat csinálni, mert úgysem eszik annyit, meg ne turmixolj, csak fokhagymanyomón nyomd át azt a 2 evőkanálnyit, stb stb – nem taglalom. én speciel 2-4. sz. élienjeimet mind dobozos meg üveges bébiételen éltettem. egyrészt nem kell vele bíbelődni, másrészt nem fáj a szívemnek mikor nem kéri, elvégre nem feccöltem bele 10 másodpercnél több energiát, harmadrészt ellenőrzött alapanyagokból készül, tehát nagy a valószínűsége, hogy nem került bele permetezőszer vagy egyéb méreg. aztán meg ezen számú élienjeim mind év vége felé születtek, így tavasszal, 6 hónapos koruk körül, mikor elkezdtem őket alternatív módon etetni, nem volt semmilyen friss alapanyag. tavalyi alma, tavalyi krumpli, hol van már a sütőtök… macerás.

szóval etessük amivel és ahogyan kedvünk tartja, ellenben javaslom, hogy anya szerezzen be 1-2 kötős, vízálló réteggel ellátott, egyúttal nedvszívó előkét, mert a kisgyermek még nem sajátította el a nyámmogás-nyelés-levegővétel bonyolult rendszerét (valljuk be, ezen felnőttkorban is elbukunk néha), viszont egyik legkorábbi mulatsága, hogy letépi a partedlit a nyakából.

a kicsit nagyobbacskák meg, akiknek már rágnivalójuk is van, hamar megunják az etetést, amit meg is tudok érteni, ezért mulattatni kell őket közben. jómagam nem szeretek fölöslegesen takarítani, ezért nem szoktam játékot/kanalat adni a kezükbe. helyette a másik kezemmel (már ugye amelyikben nincs kanál) mókázok. kopogtatok az ujjammal, a körmömmel, a gyűrűmmel, mászkálok pók módra, bemegyek az asztala alá, megkeresem a lábakat, ilyesmik. arra persze ügyelni kell, hogy ne legyen túl mulatságos, mert a kitörő nevetés csúnya foltokat tud ejteni anya ruháján…

a másik módja a mulattatásnak, ha beszélünk hozzá. mondókák, énekek vannak egy páran “….hamm” végződéssel. a mi családi kedvencünk a csipi-csipi kánya kezdetű (tente baba dallamára előadott) dalocska honosított változata, amit a nagyobb élienek kórusban is szoktak énekelni az éppen aktuális legkisebbnek. így szól:

csipi-csipi kánya
kása van a tálba’
az megy a kanálba
kanálból a szájba
megeszi a csemete
tele lesz a bendője

a kása helyett természetesen az éppen aktuális menü hozzávalói kerülnek a tálba. ennek a kedves dalocskának vannak egyéb változatai is, pl:

csipi-csipi kánya
kása van a tálba’
az megy a kanálba
kanálból a szájba
puszikáld be szépen kisgyermek
ettől lesz majd jó kedved

esetleg

…
edd meg szépen kis krumpli
ettől fogsz jól aludni

sőt, cifrázni is lehet:

csipike a csipike a kánya
rizses-répás-csirke van a tálba’
azt szedem bele a kanálba
a kanállal beteszem a szájba
megeszi szépen a babácska
kinyomja holnap a gatyába

mihelyst elkezd köpködni, prüszkölni, kenegetni az ételt, jelzésként értékelem, és befejezem az etetést. nem küzdök vele, nem bosszantom magam. javamra legyen írva, még fehér a fal. :)

a következő szint azon élienek levadászása, akik már nem etetőszékben esznek, és felállnak az asztaltól, mikor megunják az étkezést, tekintet nélkül arra, hogy megfelelő tápértéket vittek-e be, avagy lófüttyöt se.

nem lehet ugye kipótolni a kihagyott étkezést azzal, hogy majd eszik valamit uzsonnára, mert aki rágcsálnivalóval tömi meg a bendőjét, azt nem fogja érdekelni a később feltálalt teljes értékű eledel.

(igen, az enyémek ropit meg perecet meg kekszet is szoktak kapni uzsonnára, főleg ha nem vagyunk otthon. nem feltétlen a legjobb választás, de úgy érzem, amíg ezekből a minőségibb fajtákat veszem, a teljeskiőrlésűt, meg a csökkentett cukrosat, meg minden, ennyi még talán belefér.)

visszatérve, nálunk az a szabály, hogy a főétkezések körüli időben (pl 12 és du 2 között) csak normális ételt lehet enni. azzal szoktam megindokolni, hogyha éhes, egyen ebédet, ha meg nem éhes, akkor mást sem akarhat enni. ez nálunk (egyelőre) hat.

a következő a mindennapos együtt-vacsorázós lesz, de eddig még nem jutottam, mert még csak tavasszal lesz 7 a legidősebb élienem, és egyelőre anyának nem arról szokott szólni az étkeztetés, hogy leül és eszik. de! az utóbbi egy évben, már vagy kétszer vacsorázott együtt a családunk, és azt kell hogy mondjam, csodálatos jó érzés volt!