avagy hogyan óvjuk meg gyermekünket a képernyők agyzsibbasztó hatásától
Mint minden fejlett, kicsinyét emlőből tápláló élőlény, a gyerek is utánzással tanul (= nem azt csinálja, amit mondunk neki, hanem amit lát tőlünk)... és hát mi is tévézünk, számítógépezünk és telefonozunk. A gyerek szempontjából mindegy, miért: hogy épp otthonról dolgoznánk, vagy a hétvégi programot akarjuk belőni, vagy újságot olvasunk, esetleg tanulunk. Ő is szeretne pöntyögni. mert ha a szülő (nagyszülő/szomszéd gyerek/stb) csinálja, akkor neki is jár.
Szerintem ebben tökéletesen igaza van.
Tudományosan bizonyított tény, hogy a képernyő bámulása boldogsághormonokat szabadít fel, pont úgy, mint a kábítószer. Hozzátenném, hogy pl. a szabad levegőn való mozgás is ugyanígy termeli ugyanezen hormonokat. A lényeg a mennyiségben és a minőségben rejlik. Alább néhány tipp, hogy ne vesszünk el a "fény" vonzásában.
- A lehető legtovább tartsuk meg a képernyőmentes gyermekkort.
A felmérések szerint és saját bőrömön (ill. 3. sz. élienén) tapasztaltam, hogy másfél éves kor előtt kifejezetten káros a tévézés, ugyanis összezavarja a gyereket és pl. késlelteti a beszédfejlődést. (no. 3. nem direkt tévézett, csak a tesói mellé ült le, sőt, 5-10 percnél tovább nem is kötötte le amit látott, mégis rossz hatással volt rá.) - Szabjunk időhatárt.
A gyerekek tudnának egész nap tévézni/telózni, ha rájuk hagynánk, ezért a szülők felelőssége, hogy ne hagyjuk, mert aki egész nap sütteti magát, az megbutul. Nálunk - köszönhetően Elizabeth Pantleynek - "játékötperc" (=3x5 perc) szokott lenni a telefonon játszás időtartama, hétköznap egyszer, hétvégén kétszer (reggeli után és vacsora előtt) ill. naponta egyszer tévézhetnek, 4. sz. élien alvásidejében, ha otthon vagyunk (általában nem vagyunk).
A telefont hosszabb utazás közben is meg szokták kapni, szintén játékötpercre, és persze vannak kivételek pl. betegség idején, vagy ha olyan látogató érkezik évszázadonként egyszer, akivel zavartalanul szeretnénk beszélgetni, akkor természetesen belökünk valamit (mostanában Bógyóbabóca, Mikiegér, és Peppa malac triumvirátusa uralkodik, némi Szezámutcával és Égből pottyant mesékkel színesítve, dvd és youtube vegyesen.) - A lehető legszigorúbban cenzúrázzunk.
Az a gyerek, aki nem megfelelő filmekkel ill. szülői háttértámogatás nélkül sütteti magát, megsínyli. Ha kapisgálja, miről van szó, feloldatlan feszültséggel lesz tele, mert nem volt kivel megbeszélnie a látottakat. Ha nem fogja fel, miről szól a mese, akkor pedig könnyen eljuthat arra a szintre, hogy természetessé válik számára az, hogy nem érti, amit lát és hall (főleg ha sokat tévézik). Nem véletlen biggyesztik a filmekhez a korhatárokat, és még zöld pöttyös (=korhatár nélküli) filmből is van olyan, amit nem adok a gyerek elé, mert nem neki való. (Én pl. máig emlékszem: napokig rosszat álmodtam Szaffi megcsapolt agyú ellenlábasától, vagy hogy újabbat említsek: az enyémek a Fel!-t ki akarták kapcsoltatni velem a vége előtt, annyira felzaklatták őket a barlangi jelenetek.)
Kisgyermekkorban a legnagyobb biztonságot az ismétlés adja. 3-4-5 éves korig (sőt, még talán tovább is) minden további nélkül megnézik ugyanazt a rajz/báb/mesefilmet 4378562374928szor (és meghallgatják ugyanazt a dalt v. mesét, megeszik ugyanazt a reggelit, stb). Iskoláskortól már jobban igénylik a változatosságot, de ezt is meg lehet oldani biztonságos keretek között (pl. jól megválasztott sorozatok, vagy ritkán előkerülő hosszabb filmek).
Nálunk szülői felügyelet nélkül csak dvd-t szabad nézni, és abból is csak olyat, amit már láttunk együtt és meg tudták kérdezni, amit meg akartak kérdezni. (Ha nem kérdeznek, de úgy érzem, nem biztos, hogy fogják, megállítom a filmet és rákérdezek, értik-e, miről van szó. Nagyon hálásak érte: nem csak azért, mert elmagyarázom, amit kell, hanem azért is, mert így társas családi esemény lesz a tévézésből.) - Ha jól választunk, előnyükre lesz a képernyővel töltött idő.
Az enyéim tévéből és telefonból tanulnak angolul, franciául és oroszul (éljen Mása és a medve!) és nem azért, mert tanítani akarom őket, hanem egyszerűen ragad rájuk. Kívülről fújják az angol gyerekdalokat és az én kicsi pónim betétdalait. Ott ülnek mellettem, ahogy a duolingon frissítem megkopott franciatudásomat és velem együtt ismétlik: Bonjour! Megtanulják, hogyan kell takarékoskodni a játékpénzekkel, ha nagyobb dologra vágynak és különböző szintű játékokkal fejlesztik memóriájukat, reflexeiket és logikai képességeiket.
Egyszóval a minőségi, mértékletes képernyővel való süttetés igenis jár a gyereknek (és a felnőttnek). A teljes megvonás a tiltott gyümölcs édes illatával csábít; mindenki jobban jár, ha már idejében megtanulja használni a kütyüket és megválogatni magának a megfelelő tartalmakat - de ezeket csak akkor tanulja meg, ha mi szülők ott vagyunk vele, és megtanítjuk.
