előrebocsátom: én eleve 4 gyereket akartam. (hogy miért? nekem egy testvérem van, akivel sosem voltunk egy hullámhosszon, valamint vele és unokatestvérünkkel összezárva töltöttünk minden nyarat, ezért saját bőrömön tapasztaltam, hogy a három nagyon páratlan szám.) szóval valamelyes részrehajlás megengedhető nekem. ugyanakkor kifejezetten károsnak találom a kormány testvér-kényszerét. persze szükség van a népességre, hogy fenntartható legyen a gazdasági-szociális életszínvonal, de talán nem egykéket fikázó reklámokra kellene költeni, hanem ebből a pénzből el lehetne kezdeni megteremteni mondjuk a minőségi oktatás és egészségmegőrzés alapfeltételeit. (az anyagiak terén én személy szerint kifejezetten meg vagyok velük elégedve, pedig a 10+10 nem is jár nekünk.)

*           *           *

az egykeségről és a testvérségről határozott véleményem van. szerintem egykének lenni kifejezett szívás, a szülők szempontjából pedig meggondolatlanság a gyermek önös érdekből való egyedül tartása.

természetesen vannak olyan élethelyzetek, mikor nem lehet elvárni egy szülőtől, hogy testvért teremtsen a gyerekének. drága uram Z példának okáért azért egyke, mert a szülés közben súlyos komplikációk léptek föl, és csoda, hogy mind ő, mind édesanyja életben maradtak. következő terhességről szó sem lehetett. egy másik ismerősöm szülés utáni depresszióba esett, amiből több mint 3 évig tartott kiverekednie magát. ezt lehet hogy én sem dupláznám. egy harmadik nem a megfelelő embertől esett teherbe, elváltak útjaik, lesz-e, nem lesz-e féltestvér, nem lehet tudni. ezekkel a helyzetekkel nem lehet mit tenni.

ugyanakkor ha a szülők megtehetnék, hogy bevállalnak mégegyet, és mégsem teszik "racionális" és "kényelmi" szempontok miatt, az véleményem szerint két fő okból hibás elgondolás.

a gyerek részéről lelki és szocializációs hátránnyal jár az egykeség.

a lelki oldal nemcsak abban merül ki, hogy viszonylag sokat van magára hagyva. vagy hogy kisebb esélye van erős lelki kapcsolatot kialakítani hasonló korúakkal, és ha ki is alakít, arra nem lesz befolyással a szülő, merthogy a barát ismeretlen környezetből jön - és esetenként kedvezőtlen hatással van a gyerekünkre.

úgy érzem, a legnagyobb nehézség számukra az, hogy az egykék egyedül viselik a szülők minden paráját, rájuk hárul minden elvárás, minden álom megvalósítása. az ember akarva-akaratlanul ráfeszül első gyerekére. mert ő az egyetlen. ha valami baja esik, az egész világ összedől. ha valamit elkeffentünk a nevelés során, nincs másik, akivel "jobban" csináljuk. akivel javíthatunk saját magunk megítélésén. nincs meg a szülőnek a lelki feloldás, amit a második gyerek hoz meg. a második különbözik az elsőtől: más egyéniség, más igényei vannak, másképp kell szeretni, másképp kell nevelni. muszáj a szülőnek nyitottabbá, rugalmasabbá válnia, hogy működőképes családja lehessen. az egykék nem tudják élvezni a testvér által nyújtott "hasznot", azaz a szülői stressz oldását.

a szocializációs hátrány pedig egyértelmű: ha a szülő nem fordít rá külön figyelmet, az egyke nincs rászorítva, hogy osztozzon, nem kell alkalmazkodnia, nem kell más érdekeket felismernie és elfogadnia. ezek pedig nélkülözhetetlen készségek a kapcsolatteremtéshez és a sikeres beilleszkedéshez. és az egyke, akire nem figyeltek, ezt a természetes korai bevésődés helyett később komoly munkával tudja csak megtanulni, és azt is csak akkor, ha igénye van rá.

a szülők részéről azért szerencsétlen választás az egy gyerek, mert a gyereknek társaság kell. hiába veszünk plüsst, azt valakinek meg kell személyesítenie. hiába veszünk komplett babakonyhát, abban sem magának akar főzni a gyerek. hiába veszünk társasjátékot, az társas játék. és ha nincs ott a testvér, akinek kb hasonló az érdeklődési köre, merthogy az is gyerek, akkor ez bizony mind a szülőkre hárul, jellemzően az anyára. és ha a szülő (jellemzően az anya) eleve azért nem akart több gyereket, mert az első is mennyi munkával és fáradsággal jár, akkor alaposan megszívatja magát, mert rajta kívül bizony nem lesz más szórakoztató személyzet a háznál.

ezért fontos aztán, hogy ha végül mégis vállal második gyereket a szülő, akkor az elsőszülött 3-4 éves kora előtt kell belevágnia, mert azt mondják (és most már látom magam is), hogy a 4-5 évnél nagyobb korkülönbség tulajdonképpen két egykét eredményez.

*           *           *

hozzátenném, hogy szerintem nem a gyerek az ember életének értelme, hanem az, hogy magának, embertársainak és a világnak minél kevesebbet ártson, és minél többet boldogítson. nem kevesebb és nem több egy ember csak azért mert éppen van, vagy éppen nincs gyereke.