mint korábban is írtam, én sosem voltam jó barátságban a testvéremmel. volt néhány közös érdeklődési terület, ahol sikerült egymásra hangolódnunk, mint mondjuk a labirintusfejtés és -rajzolás, vagy az amőbázás (nem akárhogy! egy teljes A4-es lapot összekrikszkrakszoltunk, majd összeszámoltuk a végén – mindig ő nyert, de ezt sose bántam) vagy a téli vasárnap délelőttökön a Műjég. de ahogy visszaemlékszem, inkább az unaloműzés eszközei voltunk egymás számára. ő sosem érdeklődött irántam, én meg sosem voltam rá tekintettel.

ezzel a kezdettel nagyon megörültem a Testvérek féltékenység nélkül c. könyvnek (ezúton is nagy-nagy köszönet Anyabojgómnak), amit azon melegében ki is olvastam. “sajnos” ez a könyv a már kialakult, de kevéssé működő testvéri kapcsolatok megjavításáról szól, és az én apró élienjeim (akkor 3 és másfél évesek) nem voltak alkalmasak az ott található egyébként igen használható ötletek kipróbálására. azt azonban megtanultam, hogy kellő odafigyeléssel és segítséggel kialakítható baráti viszony testvérek között is.

alább azok az irányelvek, amelyek minket segítettek abban, hogy az élienjeim ne csak elviseljék, hanem kívánják is egymás társaságát.

(lehet, hogyha fiús anya lennék, más szabályaim lennének, de 3 lányom van, és a végén egy kis kakukktojás fiam, úgyhogy a kezdetektől elég nagy hangsúlyt fektettem a kedvességre és a kompromisszumkészségre.)

a szabályok közé tartozik például, hogy soha, semmilyen okból nem bántunk senkit. ha bántanak, természetesen meg kell hogy védjük magunkat. (igen, nálunk is elő szokott fordulni, hogy hirtelen indulatból megütik egymást, vagy épp engem.) én sem hagyom, hogy bántsanak – hála az évekig űzött capoeirának, egész jók a reflexeim és ismerek néhány hárítást, amit be is vetek szükség esetén. és minden alkalommal elmondom, hogy dühösnek lenni lehet, sőt, bizonyos esetekben jogos is, de nem ez a módja a kifejezésének.

aztán nálunk nyílt hierarchia van, és mindenkire a korához illő, azaz más és más szabályok vonatkoznak. a legnagyobb már liftezhet egyedül, a második már használhat golyóstollat, a harmadik még kérhet segítséget vécéhasználathoz, a legkisebbnek meg jár a cici. minden megkérdőjelezhetetlen eseményhez van kötve (mikor ovis leszel, vagy ha már elég magas leszel hozzá) és ezért általában belenyugvással fogadják és nem törnek egymás babérjaira.

egy másik szabály, ami nagyon hasznosnak bizonyult az otthonon kívüli életben is: hogy ha az egyik valami atrocitást követ el egy másik ellen, és ez a másik hozzám jön panaszt tenni, akkor biztosítom arról, hogy ez valóban nem volt szép dolog, de visszaküldöm, mondván ezt x tette, tehát vele kell megbeszélni. ha úgy érzem, hogy szükséges, a szájába adom a kellő mondatot (pl. mondd azt neki, hogy kérem szépen vissza, amivel játszottam, majd fogok szólni / odaadom, mikor végeztem; vagy nagyon fájt, hogy megkarmoltál. te mit szólnál, ha én is megkarmolnálak? kérj bocsánatot), vagy akár vele is tartok.

vagy mikor altatni megyek 4. sz. élient, akkor nézhetnek tévét, ha olyan lemezt tudnak választani, ami mindegyiküknek megfelel. úgy kezdjük, hogy valamelyik mond valamit, mire a másik ellenkezik (mert azért az esetek 99%ában természetesen ellenkezik). annak kell új javaslatot tennie, aki ellenkezett. ha ez sem talál tetszésre, jön a következő. erre adok nekik 3-4 percet, ami általában elég. néha előfordul, hogy sehogy sem tudnak megegyezni, ilyenkor közlöm velük, hogy ha nem tudnak megegyezni, akkor nincs nézés, mire 1-2 kör alatt sikerül konszenzusra jutniuk. (uram Z ezt másképp menedzseli, ami egyébként jó, mert legalább ezt is megtanulják: először az egyik választ, utána a másik, majd a harmadik. négyeskének ugye még nincsenek ilyetén igényei.)

és az apropója ennek az írásnak? élienjeim legújabb szokása, hogy átjárnak egymáshoz aludni. van itthon 2 összehajtható matrac (eredetileg a hálószobában voltak, hogy a szülői ágyat mentesítsük a látogatóktól), és hol egyik, hol másik szobában (vagy éppen ágyban) vendégeskednek egymásnál. olyan jó érzés az összebújva (esetleg egymáson keresztül-kasul) alvó gyerekeket nézni. és amióta egymással alszanak, azóta a mi szobánk is kevésbé forgalmas éjszakánként.

érdekes egyébként, hogy változnak a preferenciák az élienek között is. van, hogy a két nagy vonul el egymással, van hogy a két középső, van hogy a páratlanok és van hogy a párosak. és van hogy hárman mennek játszani a lányok, és olyan is, mikor négyeskét is beveszik (általában kutyának vagy cicának esetleg néha kistestvérnek).