előrebocsátom: én eleve 4 gyereket akartam. (hogy miért? nekem egy testvérem van, akivel sosem voltunk egy hullámhosszon, valamint vele és unokatestvérünkkel összezárva töltöttünk minden nyarat, ezért saját bőrömön tapasztaltam, hogy a három nagyon páratlan szám.) szóval valamelyes részrehajlás…

sok olyan dolog van, amit nem könyvekből vagy saját tapasztalatból merítettem, hanem az anyatársaktól. vannak követendő példák, amiket mindenképp érdemes megpróbálni, és persze vannak elrettentő példák is, amik egyébként ugyanolyan hasznosak. és vannak sorsfordító megvilágosodások is... lelkiekben…

mindig is nagy jelentőséget tulajdonítottam a szavaknak, a nyelvnek. ma például az jutott eszembe, hogy magyarul a gyerekeket úgy ítéljük meg, hogy jólnevelt vagy épp neveletlen. ez egyértelműen azt jelenti (számomra), hogy a gyereknek nem sok felelőssége van abban, hogyan viselkedik - és azt kell…